2017. október 21. - szombat

Antonio Orlando Rodríguez: Chiquita

Kinyomtatom...

A XIX. utolsó és a XX. század első évtizedibe, a varieték, a cirkuszi látványosságok világába csöppenhetünk bele a könyv olvasásakor.

Chiquita – a „kicsike” – élő, hús-vér liliputi nő a New York-i varieték bálványozott csillaga volt – de itt álljunk meg egy kicsit.

Chiquita

Az ő élete? – kérdezhetjük a cím olvasásakor. Válaszként had idézzek a könyv Utószavából:
„Regényíró vagyok: professzionista hazudozó. Noha könyvemet Esperiodona Cenda élete ihlette, messze állt tőlem „Chiqiuta” életrajzának hűséges újraírása. Művemet teljesen szabadon, a képzeletemnek is teret engedve alkottam meg, ami azt jelenti, hogy hősnőm történetében megváltoztattam mindent, amiről úgy éreztem, meg kell változtatnom, és beleköltöttem olyan eseményeket, amelyeknek a reményeim szerint a híres liliputi szívesen lett volna a főszereplője.”

Szóval, nem életrajzi regény. Fordulatos, kalandos, erotikus és misztikát se nélkülöző történet – amely visszaadja az amerikai szórakoztatóipar fénykorának hangulatát, úgy érezzük, bepillanthatunk a kulisszák mögé. A háttérben pedig fel-felbukkan Kuba, ahol Chiquita és az író született.
Még több: http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/index.php?action=list&mode=uj

(Ha a fülszöveget elolvasod, szemedbe ötlik a „veudeville” – dőlt betűkkel írva. Szóval, mi is ez? Aztán rájössz, hogy elírás, helyesen: vaudeville, amely alatt kabarét, revüt, varietét esetleg vidám operettet, énekes-zenés vígjátékot értünk. De például a könyv 279. oldalán már „vaudeville” szerepel.

Pontosabban vagy inkább érdekesség:
Vaudeville: több francia műfaj megjelölésére szolgáló elnevezés. Eredete: a normandiai Val de Vire vidékén, a XV. sz.-ban keletkezett dalműfaj, amely a XVI. sz.-ban több irányban fejlődött. Párizsban a voix-de-ville (a város hangja) jelentés kapcsolódott hozzá. Az eredeti gúnydal nevével a XVIII. sz.-ban a francia vígoperát lezáró kördalt illették, amelyben a szereplők elbúcsúztak a közönségtől. Az ének egy-egy strófáját egyenként, a mű morális vagy humoros tanulságát összafoglaló refrént pedig együtt énekelték. E megoldást még Beaumarchais is átvette a Figaro házassága című művében. Mai értelemben a vaudeville: francia énekes bohózat vagy vígjáték.
A vaudeville dalformája már a XVII. sz. végén gyakran felbukkant a francia vásári színjátszás vidám, vegyes, rögtönzésszerű előadásaiban. A XVIII. sz.-tól így nevezték a vegyes műfajú (báb vagy némajátékkal, akrobatamutatványokkal megtűzdelt) komédiatípust, amelynek legnépszerűbb eleme az énekelt, kuplészerű betétdal volt. A vaudeville egyik változata a feliratos színjáték: a színészek némajátékát népi dallamokra írt, táblákon kifüggesztett szöveggel a közönség éneke kísért. A XIX. sz. elején szétvált a zeneileg igényesebb vígopera és vaudeville útja. Azóta a vaudeville: hétköznapi tárgyú, énekszámokkal tarkított bohózat.

Antonio Orlando Rodríguez: Chiquita, 2010
Magvető kiadó, ISBN: 978 963 14 2844 5

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

címlap

Motiváló futósztorik a magazin őszi számában.

logó

Összművészeti szürreális utazás, póthaj stikli, sorsok és szerelmek – néhány hívószó a Mozsár Műhely 2017/2018-as évadának előadásaiból.