2017. október 19. - csütörtök

Magyar filmek Montrealban

Kinyomtatom...

80 országból érkező 432 filmmel kezdődik csütörtökön az öt kontinens kortárs filmművészetének felfedezésre invitáló World Film fesztivál Montrealban. Az Észak-Amerika kulturális fellegvárában megrendezett filmverseny a nemzetközi produceri szövetség (FIAPF) által A-kategóriásnak minősített 14 filmfesztivál egyike a berlini, cannes-i és velencei mozgókép mustrákkal együtt.

A nagyszabású filmfesztivál Bergendy Péter A vizsga című filmjét versenyen kívül mutatja be „World Greats” elnevezésű válogatásában. A vetítésen Hámori Gabriella, az ügynökfilm női főszereplője személyesen részt vesz.
Gyöngyössy Bence Utolsó rapszódia című filmjét a montreali filmfesztivál „World Cinema” szekciójában tűzi műsorra. A magyar-francia koprodukcióban készült, Liszt Ferencnek emléket állító filmet a rendező személyesen mutatja be a fesztiválon.

A montreali filmfesztivál elsőfilmes versenyében indul Maciej Adamek lengyel filmrendező lengyel-német-magyar koprodukcióban készült filmje, melynek magyar koproducere Muhi András (Inforg Stúdió).

Még nem értékelted

The enigma for Frank Ryan 

The enigma for Frank Ryan  avagy szia, még mindig a montreáli filmfesztivál

 

Na végre – sóhajtok föl – ha nem is vagyok 100 %-ig biztos, de végre megy az internetem és  hátha ez tartósan így lesz. Újra „bent lehetek a vérkeringésben”. És végre, megírhatom az élményeimet.

Talán a telefonban is elfúlt a hangom augusztus végén, amikor igennel válaszoltam „ha már úgyis ott vagy, nem néznél meg pár filmet és írnál róla” szövegre. Igen, itt vagyok Montreálban -  és igen, pont most megy a filmfesztivál – és igen, nagyon szívesen megnézek pár filmet  - és igen ….

 

A megnyitó fényeinek és sztárjainak bemutatása nem az én asztalom, azt meghagyom a profiknak. A filmszemle értékelését is. Filmkritikusok, filmesztéták, a filmszakma ítészei megmondták és leírták a véleményüket. Én maradok a magánélményeimnél. Az átlagnéző magánvéleményénél. Pár film, pár benyomás, pár érzés …

 

Montreál, Kanada egyik nagyvárosa adott otthont a filmfesztiválnak. Montreál a döntően francia nyelvű Quebéc tartomány nagy múltú városa. A két nagy beszélt nyelv a francia és az angol mellett a bevándorlók színes nyelvi sokaságával találhatjuk szembe magunkat. Amilyen sokszínű a lakosság, olyan sokszínű volt a választék filmekből.

Egy tévedés folytán ültem be a „The enigma of Frank Ryan”-ra. Most van időm, mit hol játszanak alapon böktem rá, s azt hittem, hogy a németek rejtjelezőjéről szól a film (mivel csak a két első szó maradt meg bennem). Nem, Frank Ryan életéről szól a film, aki az IRA meghatározó alakja volt az 1920-1940-es években. Az ír téma, pontosabban az IRA mindig jó történet a filmeseknek. Most is még, amikor úgymond” II. Erzsébet történelmet írt”, mert kezet fogott Martin McGuinness északír miniszterelnök-helyettessel, aki az 1970-es években az IRA katonai tanácsának magas rangú tagja volt  - azaz megvan a kibékülés. Frank Ryan megítélése, szerepe az IRA-ban, kapcsolata a németekkel – nem tisztázott illetve eltérő a megítélés. A film hangsúlya erre a német időszakra esik – együttműködött vagy nem működött a náci Németországgal? Mi volt a szerepe – mit gondolt ő, mit akart ő? Mi volt a szerep és mi volt az igazi arc? Ezt már senki sem tudja teljesen megállapítani. Frank Ryan rejtélyét lehet boncolgatni, elemezni – lehet állást foglalni, de most már mindig rejtély marad. Enigma.

Jó film: szép képek, jó színészi játékok, érdekes kor. Az időben való ugrálás (visszaemlékezés a jelenben) csak annyira töri meg a film sodrát, hogy érezzük meg, most visszamentünk időben. Remekül adja vissza az események, korok hangulatát: Írország, spanyol polgárháború, náci Németország, baráti társaság, szerelem, elmérgesedett politikai viták.

Jó film. Ajánlom.

The Enigma of Frank Rayn

Ír film

Rendező: Desmond Bell

 

 

 

 

Soongava – Az orchideák

Soongava – Az orchideák tánca, montreáli filmfesztivál 2.

 

Egy Katmanduban született rendező Subarna Thapa francia-nepáli filmje. Hogy kinek mit jelent Katmandu – maga tudja. Nekem Louise Hillary könyvének – Felhők felett – egyik története vagy inkább megállapítása jut eszembe. A könyv 1973-as nepáli kirándulásról szól – pont ebben az évben született a film rendezője. A szerzőnő kamaszgyerekei elmennek Katmanduban biciklizi az ott szerzett barátaikkal, s azt mondja: szeretné, ha Katmandu még sokáig olyan békés, biztonságos város maradna, hogy ilyen nyugodt szívvel elengedhessék mások is a gyerekeiket benne barangolni.

Kíváncsi voltam Katmandura, hogy néz ki a 2010-es évek elején. Kíváncsi voltam a hagyományos nepáli táncra is. Innen - chipset és pattogatott kukoricát eszegető filmnézők közül – furcsa látni a keveredést, a globalizáció hozta dolgokat: például farmert, okostelefont, autókat, motorokat – aztán a farmer mellé felhúzott hagyományos felsőt, vagy magát egy régi nepáli házbelsőt.  Az egyik jelenetben mobilozó, autót vezető üzletasszony  - az egyik női szereplő anyja – bárhol elképzelhető.   A másik jelenetben a hagyományos nepáli eljegyzési szertartás már  csak ennek a kultúrának a jellemzője.

A történet maga pedig két fiatal lány egymás iránt érzett szerelme, amely a nepáli társadalomban még annyira sincs tolerálva, mint az Atlanti-óceán két partján.

Kiran és Diya érzéseinek kibontakozását láthatjuk a filmben. Ahogy megpróbálnak saját lábukra állni, harcolni egymásért. Kiran családja nem tudván elviselni szégyent, lép. Diya egyedül marad a kisfiával, és sok munka után teljesül a vágya elismert táncos lesz belőle.

Szép képek, jó színészi játék, kis egzotikum.

Ajánlom, nézd meg.

 

Soongava – Danceof the orchids

Rendező: Subarna Thapa

francia-nepáli film

A vizsga - magyar film a

A vizsga - magyar film a montreáli filmfesztiválon 3.

 

Idővel minden már csak utóérzés, kosztümös jelenet. Ha belegondolunk 1956-57  is oly régen volt, hogy szinte már csak azok élnek, akik akkor kamaszok voltak. Ez már történelem. Akiben mégis valami átmenekítődött – szülőtől, rokontól, ismerőstől és természetesen a tanult anyagokból – azoknak más, azok valamihez viszonyítanak. De itt, most 2012-ben Montreálban vajon mit gondolnak a film a nézői erről a korról?

A fim arról szól, hogy az ’56-os forradalom után a beépített ügynököket „vizsgáztatták”, meg kellett bizonyosodni a hűségükről. A vizsgáztatás azt jelenti, hogy az ügynököt megfigyelek, lehallgatják, kényes helyzetbe hozzák. Egy ilyen vizsga zajlik december 24-én, amikor már mindenki a karácsonyi vacsorára gondol.

A Szovjetunióból hazatért Markó elvtárs – akit annak idején Berija fogadott – a főnök, akinek az egyik felfedezettjét, pártfogoltját vizsgáztatják. Bergendy Péter filmje igen jól megkomponált történet, hozza a „csavart”, a meglepetést, amit nem árulok el.

A környezet ábrázolása igen reális: kopott lépcsőházak, lakások, utcakép. A mindennapok embereinek öltözete és a politikai elit – Markó elvtárs - eleganciája éles ellentét.

A szereplők: az utasítást kontrol nélkül azonnal végrehajtó ember, akinek az se számít, hogy akinek évekig dolgozott, most az ellen lép fel. A hatalomhoz jutott kisember – talán – visszavágása az addigi főnökének. Torz képek, torz emberi viselkedések, senkiben sem lehet megbízni … A karácsonyi ének áhítatos hangulata és az  igazi emberi kapcsolatok hiánya.

A filmvetítés után Hámori Gabriella válaszolt a nézők kérdéseire, mely közül az egyik az volt: vajon a magyarok mit gondolnak erről az időszakról. Feltárták, feldolgozták ezt a kort?

Elmúlt már több mint 50 év, ideje lenne … - mondom én.

Itt, ott, külföldön ez egy film.  Az egyik jelenetben a házmester megkérdezi: maguk akkor ávósok? Jóízű nevetés a nézőtéren – nekik film, de nekünk nemcsak az, nekünk a saját történelmünk.

Jó film, ajánlom (igen, egyértelműen tetszett a nézőknek is).

 

A vizsga

magyar film

rendezte: Bergendy Péter

Lina és Liszt - montreáli

Lina és Liszt - montreáli filmfesztivál 4.

2007-ben a Park Kiadó gondozásában jelent meg magyarul a nemzetközileg elismert Liszt-kutató, Alan Walker regénye „Lina és Liszt – Liszt Ferenc utolsó napjai”. Hogy ki volt Liszt, azt zenerajongónak nem kell bemutatni. De ki volt Lina? Lina ott volt a Mester utolsó éveiben, haláláig. Személyisége, Liszthez fűződő kapcsolata ismert volt a maga korában is: még egy közepes tehetségű zongoristának se nevezhető Liszt tanítvány, akiről a kor véleménye egyértelműen negatív volt. De ő az, aki a Mester életének utolsó tíz évének szemtanúja . Liszt lányának, Cosimanak,  Wagner feleségének visszaemlékezéseiből alakult ki egy kép Liszt életének utolsó időszakáról, a haláláról is. Vajon mennyiben valós a Cosima által közvetített kép? Lina – aki naplót vezetett, s az idézett könyv ezt a naplót dolgozza fel –nem titkolja Cosima iránti ellenszenvét (fordítottan is igaz ez az állítás). Vajon ki volt Lina? Liszt rossz szelleme – vagy éppen utolsó éveinek nagy szerelme?

A film az utóbbi feltételezést fogadja el. Megkérdőjelezi Cosimának azon állítását, hogy ő szeretett lányaként lett volna apja mellett az utolsó napokban. Liszt halála egy idős ember szenvedéssel történő búcsúzása volt az élettől – állítja Lina naplója, állítja a film. Magára hagyottan halt meg a zeneóriás.

A film kerete: színészek próbálnak egy darabot, amely Liszt életéről szól és éppen a haldoklási jelenetnél tartanak, amikor megjelenik egy nő. Azt állítja, hogy ő ott volt Liszt mellett az utolsó napokban, s ő tudja az igazat. És Lina mesél: ő volt az utolsó szeretett nő Liszt életében, ő volt a támasza, segítsége, utolsó napjainak a fénye …

Halál, elmúlás – de talán a sok szép Liszt darab, talán a szép képek, fények, az idős mester mellett a fiatal nő – nem dráma, inkább szomorkás történet, emberközeli.

Ami nem tetszett, az a film utolsó 5-10 perce, Lina „nagy jelene, monológja” – hogy azt szeretné, hogy végre méltó helyre kerülne, Liszt mellé. Megtörte a film „könnyedségét, meseszerűségét” – mintha nem tudták volna, hogy befejezni e történetet. Ezt az utolsó 5-10 percet sajnálom, nem kellett volna.

Milyen volt a fogadtatás? Tapssal fejezték ki a nézők tetszésüket, de éppen azon az előadáson, amelyiken ott voltam, nem volt ott a film alkotói vagy szereplői közül senki sem, akinek kérdéseket tehettek volna fel az emberek.

Ezt a filmet úgy érdemes megnézni, ha van valami elképzelésünk arról, hogy mi a másik verzió Liszt életének utolsó időszakáról, haláláról, kapcsolatáról lányával Cosimaval.

Szórakoztató film – érdemes megnézni.

 

Utolsó rapszódia

magyar film

rendező: Gyöngyössy Bence

 

 

 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Budapesten forgatott filmmel indult a Spanyol Filmhét az Urániában.

plakát

Idén is különleges filmkínálattal várja a nézőket az Európai Art Mozi Nap.

sport-katamarán

Profi logisztika segítette a sportolót.