2017. október 20. - péntek

Vibráló századforduló - Hisztéria

Kinyomtatom...
Rupert Everett a Hisztéria c. filmben

A „hisztéria” szó hallatán, bevallom, leginkább egy kétéves kisgyerek látványos földön való vergődése ugrik be, amint éppen annak ad erőteljes hangot, hogy ő sem tudja, mit akar, de azt nagyon. Az, hogy a szó leginkább a női idegrendszer egy nem túl környezetbarát megnyilvánulása, egyéb negatívumairól nem is szólva, már kevésbé jut eszembe, amióta szavazati joggal emancipált helyzetbe kerültem nőtársaimmal együtt.

Hogy a hisztérikus megnyilvánulások jelentősen visszaszorultak, vagy csak más formát öltöttek, szóval, hogy a jelenség háttérbe szorulása nemcsak a szavazati joggal függ össze, hanem egy elektromos ketyerével is, az sem a vasárnapi családi ebédeken, de még anno az osztályfőnöki órákon sem vetődött fel. Pedig a válasz, minden szempontból, kézenfekvő is lehetne.

A vibrátor képbe illetve kézbe kerülése, mint az örömszerzés és a zilált idegállapot stimulálásának lehetséges eszközének feltalálásáról szól a Hisztéria című, koprodukciós romantikus vígjáték Tanya Wexler rendezésében.

A film megtörtént esetet dolgoz fel kellő humorérzékkel, iróniával és ízléssel. A gazdaságilag jól prosperáló, de erkölcseiben szigorú viktoriánus korszak idejébe nyúlik vissza a történet, amikor a nemi öröm kizárólag a férfiak és az örömlányok privilégiumának számított, mivel, úgy tartották, a házasélet a szaporodásé, ami viszont a szexuális vágyak elfojtásához is vezetett. A frusztrált és jobb módú nők orvosnál (Jonathan Pryce) kötöttek ki, aki egy igen különös terápiás megoldással ált elő.

A történet valódi főhőse, Dr. Mortimer Granwill (Hugh Dancy), aki a kor megítélése szerint túl korszerű orvosi nézeteket vall, amikor kezet mer mosni a betegek megvizsgálása előtt, ezért több helyről is kirúgják. Így kerül a már említett nőgyógyászhoz, aki a hisztéria tüneteit a női méh masszírozásával kezeli. Az ifjú és csinos orvoshoz tódulnak a hölgyek, csakhogy a férfi kézízületei felmondják a szolgálatot a hosszadalmas „kezelés” során, míg egy véletlen mozdulat révén az elektromos készülékek bűvkörében élő barátja (Ruppert Everett) lakásában rá nem talál a kézenfekvő megoldásra.

Jonathan Pryce a Hisztéria c. filmbenJonathan Pryce a Hisztéria c. filmben

A film remekül festi meg az akkori orvostudomány megmosolyogtató naivitását és az 1880-as években még uralkodó embertelen, ostoba megnyilvánulásokat. A szűklátókörűség nemcsak a korszak felfedezésére, a baktériumra terjedt ki, hanem a nők otthon és a társadalomban betöltött szerepére is. Lehet azon morogni, hogy hol vagyunk már ettől, hiszen a nők szerepének megítélése gyökeresen megváltozott, de elég belekukkantani az idei magyar parlamenti közvetítésekbe, ahol néhány honatyát láthatóan beszippantott egy időgép, amikor lassan száz évvel ezelőtti hangot ütnek meg a női emancipációval kapcsolatban. A filmben a bíró szájából hangzik el az egyik legtalálóbb mondat, amit megszívlelhetne nő és férfi is egyaránt, kiváltképp, ha politikus.

Az érlelődő és elkerülhetetlen társadalmi változásokat jeleníti meg a történet másik szála, amelyben az ifjú doktor orvos patrónusának idősebbik lánya, (Maggie Gyllenhaal) aki örökségét szegény gyerekek oktatására költi, és nem az orvosi altesti masszírozásban látja a nők kielégületlenségéből fakadó idegi problémák kezelését, hanem a másikra figyelő párkapcsolatban, és a nők életének a családi teendőkön túl is értelmet adó tevékenységekben keresi.

A rendező persze nem menti föl a férfiakat a vibrátor okán az udvarlás még nem teljesen eltűnt kapcsolatépítő szokása alól. Sőt, szerinte, új távlatokat nyithat meg bizonyos kor után az elektromos kütyü egy pár életében. A film nem spórol sem a humorral, sem a ma is időszerű meglátásaival. A történet ártatlanul kezdődik, és úgy is ér véget, mivel Viktória királynő még a film történetének végén is jó egészségnek örvend, amint azt a szellemes befejezésben is láthatjuk.

A szereposztás megbízható, jó színészeket vonultat föl. Hugh Dancy megpróbáltatásait látva minden elismerésünk. Jonathan Pryce idősebb orvosa két korszak határán mozog, dilemmáit két nagyon, de nem élesen eltérő gondolkodású lánya reprezentálja a legjobban. Maggie Gyllenhaal figurája és alakítása energikus, míg húga megformálója, Felicity Jones inkább romantikus. Rupert Everett, igazi világsztár, akit most csak jellegzetes mozdulatairól lehetett felismerni a különc, gazdag barát szerepében.

Üzenet? Legyünk bátrak és innovatívak, legyen szó társadalmi ügyeinkről vagy szerelmi életünkről!

9/10 pont

Hisztéria (Hysteria) - színes, feliratos, angol-francia-német-luxemburgi romantikus vígjáték, 100 perc, 2011.
Korhatár besorolás: megtekintése tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.

Rendezte: Tanya Wexler
Szereplők: Hugh Dancy (Dr. Mortimer Granville, )Jonathan Pryce (Dr. Robert Dalrymple)
Maggie Gyllenhaal (Charlotte Dalrymple), Rupert Everett (Lord Edmund St. John-Smythe), Felicity Jones (Emily Dalrymple)

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Budapesten forgatott filmmel indult a Spanyol Filmhét az Urániában.

plakát

Idén is különleges filmkínálattal várja a nézőket az Európai Art Mozi Nap.