2017. október 20. - péntek

Gótika, avagy a szellem éjszakája

Kinyomtatom...

Nincs Internet, sem TV, VHS, DVD, 3D,... Ezeket még bőven nem találták fel. A hatalmas, nyirkos hálóhelységeket, a titkos járatokat bújtató könyvtárszobákat is gyertya-rengetegek, olajlámpák világítják meg. Az ember ez idő tájt életét sokkal inkább a természet törvényeihez igazította, idomult hozzá és csodálta, mégis talán még sosem vágyott jobban arra, hogy birtokba vehesse és irányítani tudja.

Byron-nak (Gabriel Byrne) és nem kevésbé érdekes vendégeinek a szórakozásért és a kreatív időtöltésért valamivel jobban meg kellett dolgozniuk, mint a mai modern embernek. Némi spiritusz és ópiumszármazék igénybevételével saját képzelőerejüket hívták segítségül. Arra azonban nem számítottak – mert talán nem is gondoltak bele igazán –, hogy a kísértethistóriák felolvasása és újabbak fantáziálása közepette, azon a bizonyos éjszakán sikerül megidézniük a szellemet.

De voltaképpen kinek is a szellemét? Vágyaink és legirtózatosabb félelmeink sajátosságunk, legbelsőbb lényünkből, a tudatalattinkból származik mindig más alakot öltve magára, és ezen az éjszakán a szeánsz résztvevőinél mind-mind eléggé rettenetes “testet” választ. Vagy csak túl sok ópium került a pohárba? Vagy szereplőink szimpla stílusgyakorlatot hajtottak végre, hogy inspirációt és ezzel kiutat találjanak saját ismert-ismeretlen írói-költői-filozófikus tudatalattijuknak? Esetleg is-is?

Byron egyfajta vezérszellemként jelenik meg, bizonyos értelemben irányítója és kiváltója az eseményeknek, olyan személyiség, akinek nem lehet nemet mondani. Fásultsága szöges ellentétben áll Shelley (Julian Sands) életkedvével, akit lelkes természete mellett heveny fejfájások és rémálmok gyötrik. Ami pedig a csapat többi tagját illeti, míg Claire Clairmont (Myriam Cyr) szinte eggyé válik az éjszaka démonjaival a tudatosság nyomasztó terhe nélkül, addig Mary Shelley-nek (Natasha Richardson) és Dr. Polidori-nak (Timothy Spall) legbelsőbb félelmeikkel kell szembe nézniük rémisztő víziók és a valóság furcsa egyvelegén át.

A Gótika, avagy a szellem éjszakája hol késztetés a borzongásra, valami újszerű sokkoló élmény megszerzésére, és az ezt kiváltó vad, olykor esetlen és groteszk lépések megtételére, hol pedig az áhított borzongás szilaj, nyers félelemmé transzformálódása, és az attól való vak menekülés vágya.

Ken Russell szelleme a színek és stílusok kavalkádja, az átmenetek izgalmas demonstrálása, klasszikus formák és építőelemek keveredve a kelet fűszerességével. Idő és tér megismételhetetlen metszete, ahol a tudomány iránti kíváncsiság a misztikusba csap át, ahol a villámlás természete a tudósokat és az írókat egyaránt foglalkoztatja, és ahol egy nő az elektromosság újszerű jelenségétől felrázva és belső démonjai által sújtottan életre kelti saját szörnyetegét.

A Gótika, avagy a szellem éjszakája egyszerre antik és egyszerre barbár. Egyszerre vallásos és egyszerre világi. Önostorozó és buja. Csalódott és lelkes. Letűnt és maradandó.

8.5/10 pont

Gótika, avagy a szellem éjszakája (Gothic) – színes, magyarul beszélő angol horror, 84 perc, 1986
Korhatár besorolás: 18 éven aluliaknak nem ajánlott

Rendezte: Ken Russell
Szereplők: Gabriel Byrne, Natasha Richardson, Julian Sands, Myriam Cyr, Timothy Spall

Saját értékelésem: Nincs Mások értékelései: 5 (1 vote)

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Budapesten forgatott filmmel indult a Spanyol Filmhét az Urániában.

plakát

Idén is különleges filmkínálattal várja a nézőket az Európai Art Mozi Nap.