2017. október 20. - péntek

Krimi a Balkánra hangszerelve

Kinyomtatom...
A-Team/Nyári Attila fotó

Ivan Kušan és Tasnádi István Balkán kobrájából rendezett zenés komédiát Katkó Ferenc a Békéscsabai Jókai Színházban.

Olyan zenés komédiát rendezett Katkó Ferenc, hogy annak poénjai nem csak jól megnevettetnek, a bunkóságot és a kiszolgáltatottságot felvillantó karikatúrája már kifejezetten fáj. Európa és a világbéke „örök stigmája”, a soknemzetiségű periféria tűzfészekhangulatát kiváló muzsika idézi, a rettentő krimibe bonyolódó figurákat „természetesen” a pénz mozgatja, forgatja ki önmagukból, aljasítja bűnözőkké. Az előadást erőteljes karakterek nagyszerű összjátéka teszi élvezetessé. (Niedzielsky Katalin kritikája)

„A Békéscsabai Jókai és a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház koprodukciójának elsősorban hangulata és szereplői emlékeztetnek Emir Kusturica ismert filmjére, a Macskajajra. Katkó Ferenc rendező azonban az előzetes interjúkban hangsúlyozta, hogy nem a filmet akarta színpadra vinni, hanem Ivan Kušan Galócza című drámáját, pontosabban annak az átiratát, amit Tasnádi István készített. A kárpátaljai születésű rendező nyolc évig élt Szerbiában, közel áll hozzá a Balkán különös világa, az ott élő emberek lelkülete, mentalitása. A szabadkai zeneszerző, Kucsera Géza szintén otthonos a déli dallamokban, a Balkán kobrához szenvedélyes, karakteres, népies, mulatós zenét komponált. A Jókai Színházban korábban az Aska és a farkas, valamint a Lúdas Matyi című mesedarabok bemutatóin találkozhattunk muzsikájával. A kétrészes zenés komédia dalszövegeit is Tasnádi István írta.

Az alkotók, közreműködők sok humort, nem annyira mélyen szántó gondolatokat, inkább önfeledt szórakoztatást ígértek. S nem is okoztak csalódást a nézőknek. A történet alapján akár krimi komédiának titulálható darab azonban ennél többet is nyújthat. Míg a Galócza a harmincas években játszódik, Tasnádi István a Balkán kobrát a kilencvenes esztendőkbe helyezte át, ezt az időszakot megtartva állította színre Katkó Ferenc az előadást, szívügyének tekintve az akkori időszak érzetét, helyszínének, lakóinak hiteles ábrázolását. A történet szereplői tehát a huszadik század utolsó évtizedében élik az életüket, próbálnak boldogulni, ki-ki a maga módján, akár nem éppen tiszta eszközökkel. Az egykori Jugoszlávia horvát részén járunk, közel a magyar határhoz, ahonnan üzleti útra át lehet ruccanni Budapestre, vagy akár Graz-ba. A Tito által összetákolt hatalmas kényszerbirodalom 1988-tól azonban már bomlásnak indult, és a közelmúlt történelméből tudjuk, hogy ez a változás 1992-re be is fejeződött. A soknemzetiségű szövetség megszüntetése azonban továbbra is rengeteg nemzeti konfliktushoz, hosszú háborúkhoz vezetett, és az 1991 után létrejött utódállamokban is sokáig megkeserítette az ott élő népek életét. A Balkánon nem sikerült rendet teremteni, jöttek a békefenntartók, akik felbukkannak a darabban is. S akár a Koldusoperában a temetkezési vállalkozó (játszotta Tege, rendezte Katkó), itt is megjelenik a gátlástalan üzletember, aki a zavarosban halászik, szerez vagyont, a földtől a fegyverig mindennel kereskedik. De talán még nála is nagyravágyóbb, telhetetlenebb felesége, aki a pénz, vagyon, hatalom megszerzése érdekében nem ismer lehetetlent. Mindenkit képes felbérelni, hogy a férjét megölje. Ezek az aljas figurák persze csak úgy tudnak működni, létezni, virulni, hogy megtalálják a pénzért, nőért bármire képes együttműködőket: ilyen a kisemmizett paraszt, a korrupt rendőr, a háborút megjárt bérgyilkos és minden további csúszómászó, köpönyegforgató.

Az újgazdag Ardonjak falun nőtt fel, a pénzszerzésért bármire képes, tipikus feltörekvő üzletember, aki bárkin átgázol, ha érdekei úgy kívánják. A pénzéért bármit meg is kap ebben a felfordult világban, miközben agyilag és lelkileg meglehetősen üres figura. Viccesnek tűnhet, de valójában nagyon veszélyes, félelmetes jelenség. Akárcsak a környezete, a kiszolgálói, támogatói, tőle hasznot remélő érdekalakok, majd felbérelt ellenségei. Érdekes, kritikus, elidegenítő momentum, hogy a bérgyilkosnak, a háborús veteránnak csak a híre nagy, Kobra valójában csak szeretne híres, félelmetes lenni. De rosszul lát, tájékozódni sem tud, nem hogy pontosan célozni, lelőni, kivégezni valakit. A késsel is mindig saját kezét sebezi meg. Ráadásul félénk, gyáva, megfutamodik a feladattól, csak a gyengével szemben mer hatalmaskodni, igazi Untertan-típus. Ez a gárda megdöbbentő szelet a balkáni társadalomból, sokkoló sűrítmény, amely a nevetésen túl bizony elgondolkodtat, amelytől a normálisan gondolkodó ember elhatárolódik. Ezért több, magvasabb a zenés színmű a könnyed, felhőtlen szórakoztatásnál.
Majdnem mesébe illő, népszínműi, hangulatteremtő felütéssel kezdődik az előadás; mielőtt a kakast levágják, zajos, harsány kergetőzésben felvonul az egész szereplőgárda. A baromfi leölése éppen abból a figurából váltja ki a legnagyobb keserűséget, aki hamarosan hidegvérrel gyilkosságra bujtogat. A Volksstückből egykettőre krimi lesz, ármánykodás, lövöldözés, fegyverbiznisz, zsarolás, prostitúció. Mindenki aknamezőn jár, még akkor is, ha erről fogalma sincs.

Juraj Ardonjak vállakozót Csomós Lajos játssza sok humorral, remekül, a gátlástalan, taszító figurába számos emberi vonást is ügyesen becsempészve. Ankica, a felesége összetett szerepét Komáromi Anett kelti életre hatásosan; a rámenős, kapzsi, de buta újgazdag nő domborítását ötvözi a gonosz bujtogató jellemzőivel. Ardonjak titkáraként, Frankicsként Gulyás Attila
a megfelelni akaró, de még tapasztalatlan, majdnem esendő, szánandó alakot hozza meggyőzően. Tege Antal a „szakirodalom” csaknem összes maffiózóját összegyúrta Kobra alakjába, a chicagói Corleonétól Al Caponéig, miközben a gengszterpofa mögött szánandó, hiú fickót takargat, aki rossz szeme miatt messze van attól, hogy mesterlövész lehessen. A pénteki premieren Zeljics, a kisemmizett paraszt, a lúzer szerepében Katkó Ferenc nyújtott egyszerre humoros, kedves, megrázó alakítást. (Jó instrukciókat kaphatott a rendezőjétől…) Emlékezetes alakítás, nagy nevettető Szabó Lajos rendőrtizedese. Borisz Mozsbolt, a karrier és hódítás között egyelőre sikertelenül kapaszkodó figura szintén bonyolult szerepét Czitor Attila formálja. Áruba, zálogba bocsátott húga, Tonka a legkiszolgáltatottabb, a legdrámaibb figura a szereplők között, sorsát Köböl Lilla villantja fel. A békefenntartó Gilespie alezredes alakját felváltva Katkó Ferenc, Szabó Norbert vagy Lévai Attila jelenítheti meg.

A Balkán eklektikus világát, fülledt-zűrzavaros jellegét, eredeti hangulatát idéző, tarka-barka jelmezeket és az eredeti ötleteket, tárgyakat merészen társító, újrahasznosító díszletet Bujdosó Nóra tervezte. A felfűtött, extravagáns koreográfiával Fejes Kitty nagyban hozzájárul a hangulatteremtéshez és a karakterek kibontásához.

A korhatár feltüntetésével ritkán találkozunk színházi műsorfüzeten. A Balkán kobrát 16 éven aluliak számára nem ajánlják az alkotók, és ezt a tanácsot érdemes megfogadni. Jól tudjuk, nem akkor védjük meg gyermekeinket a külvilág borzalmaitól, a trágárságoktól, ha elzárjuk, sokkal inkább akkor, ha felkészítjük őket, hogy tudjanak különbséget tenni jó és rossz között. A gyermekbérletbe nem kívánkozó Balkán kobra témaválasztása és a karakterek nehezen tűrnék a virágnyelvet. Ezzel együtt az előadás szókimondó stílusa, helyénvaló, mégis sokszor vulgáris szóhasználata, közönséges testbeszéde és kihívó mozgásvilága miatt hasznos a figyelmeztetés.”
Niedzielsky Katalin

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

fotó: BalazsIstvanBalazs

Az egyszeri előadás szereplői: Bata Éva, Bárnai Péter, Soós Attila.

Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix

A táncé a főszerep a Gárdonyi Géza Színházban.