2017. október 18. - szerda

El Camino - 2.

Kinyomtatom...

Kezdek belerázódni, mármint testileg - 11 órakor megjelennek a "Fáradiék", beleülnek a hátizsákomba és húzzák lefelé a vállam. A lábaim ilyenkor mondják: na, ugye, mi nem is vagyunk olyan nagy problémák, egy-két vízhólyagocska nem is olyan nagy ügy. No de a zsák, a hátizsák - ha megérem, mondok pár ötletet, hogy milyen csomaggal kell nekiindulni, rengeteg ötletem van - most, miért nem előbb jutott eszembe. Na, hagyjuk.

Másnap útnak indultam és nagyon szép tájon keresztül vezetett az utam.

Najera-ban is vasárnapot tartottak, a városka főtere fel volt zászlózva, a monostor illetve múzeum előtti téren kirakodóvásár készülődött, korhű ruhákba öltözött emberek - nők, férfiak, gyerekek - sürögtek, forogtak. Pakoltak ki. Mindenfélét árultak, akárcsak nálunk. Bementem én is a Múzeumba - a hatalmas zsákommal és botommal, de nem láttam, hova lehetne letenni. A navarrai királyok temetkező helye ez a templom, amely egy sziklafalnak van építve, sőt, a templomból nyílik egy barlang, ahova - a legenda szerint egy királynak a vadászsólyma repült, és ott ráleltek Szusz Mária szobrára. Nagyon szép hely és az jutott az eszembe, hogy milyen jó lenne Magyarországon is, ha megfelelő hangulatú jelképes temetkezési helyet adnánk Arpád-házi királyainknak... De mondjatok, hogy csak rossz és régi kép az, amit Székesfehérvárról...

Nem néztem meg a tyúkketrecet, amihez egy monda fűződik: egy házaspár fiával együtt ment a zarándok úton. A fiuk megtetszett a fogadós lányának, de az nem viszonozta a lány érzelmeit. Ezért aztán a lány a fiú csomagjába egy aranyserleget tett, a fiuk elfogtak, elítélték és felakasztottak. A szülei közben továbbmentek és 6-7 nap múlva visszafelé látják, hogy az akasztófán ott lóg a fiuk és - csodák csodája él!!! A bíróhoz mentek, akik hitetlenkedve fogadta a történetet. Azt mondta, hogy annyira elő fiuk, amennyire elő a tyúk és a kakas, amit éppen eszik. Erre a tyúk és a kakas a bíró tányérjában életre kelt - a bíró kiment az akasztófához, a fiú élt...

Szedtem a lábaimat, hogy Granon-ba érjek. A templomban volt a szállás - a padlón. Volt közös vacsora és jó hangulat. Masszíroztam 5 ember lábát - hat nagyon halás volt.
Másnap egy rövid utat tettem meg, egy csöndes helyen: Belorado. Hát most újítják föl az utat, ami a Szent Mária templomhoz (is) vezet. Olyan zaj volt, döngölték a földet gépekkel....

A szálláson igen kevesen voltunk, és az ittlévő francia házaspár nőtagjával megjegyeztünk, hogy ilyen barátságos szállásra vágytunk, hát akkor történt három olyan eset, hogy csak éjfél után csendesedett el a szállás...

Még nem értékelted