2017. október 19. - csütörtök

Amit eszel, azzá leszel

Kinyomtatom...

Manapság a legtöbb vegetáriánus cikk, natúrtermékkel foglalkozó írás ezzel a mondattal kezdődik. „Amit eszel, azzá leszel.” Gondoltam innen sem hiányozhat ez a mondás, mely talán a mai világban még aktuálisabb, mint régen.

Bár, miután megtartottam a bionapomat, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a fentebbi mondás a biotermékek oldalára dönti a mérleget.

A március 27-én véghez vitt bionapra előző napon szereztem be a hozzávalókat, melyet két napos kutatási időszak előzött meg. Kutatás nem konkrét termékek után, hanem maga a bolt után. Biztos információim voltak egy bioboltról a 2. kerületi Mammut bevásárlóközpontban, de azt a nagy távolság miatt nem tudtam felkeresni. Egyik pesti vásárcsarnokban, (ahogy később kiderült) egy már rég megszűnt bioboltot próbáltam felkeresni, majd végül egy 18. kerületi gyógynövényboltban kaptam pontos útbaigazítást, arról, hogy a Szarvascsárda tér melletti újépítésű társasházak aljában (megfelelően eldugott helyen) van egy Biokuckó nevezetű bioélelmiszerbolt. Vecsésről másnap kerékpárral vágtam neki a távnak, mivel a tömegközlekedés elég körülményes arrafelé. 25 kilométer megtételével, dacolva a szembeszéllel és a hosszú emelkedőkkel megérkeztem a boltba. Hosszas nézelődés után értettem meg, mit jelent manapság az egészséges táplálkozás. A polcokon különböző magos kenyerek, laktózmentes tejek, savanyított káposztalé, szójavirsli, gabonából készült kolbász rudak, gabonakávé és rizsitalok voltak. Gondolva a következő napomra, amikor is csak bioélelmiszereket fogok enni, kétségbe esetten kezdtem keresni a számomra is ehető termékeket.

Kevés sikerrel. Kértem az eladónő segítségét, aki addig csak ferde szemmel nézett rám a pult mögül valószínűleg a biciklizés által megviselt külsőm miatt. Talán ebből fakadt kezdetleges udvariatlansága is, de miután megértette, mi járatban vagyok, örömmel segített kiválasztani a következő napi ennivalómat. Nem csak segített, hanem beszélgettünk is az iparágról.

Megtudtam, hogy a bolt két héten belül bezár. Kevés a vevő. Magyarországon nincs meg az a vevői réteg, kikre építeni lehetne. Vagy pénz nincs a biotermékekre, vagy egyszerűen az embereket nem érdekli az egészséges táplálkozás. Mesélt egy olyan Vác környéki ökológiai gazdaságról, ami külföldi megrendelések sorozatát kapta, sőt magának az angol királyi udvarnak is szállított. Ugyanettől a gazdaságtól rendelt házi tej és joghurt pedig elmondása szerint ott penészedett meg a bolt hűtőjében. Nem tudom, hogy az angol királyi megrendelés mennyire igaz, de annyi biztos, hogy a magyarországi biotermékek iránt külföldön nagyobb a kereslet, mint itthon.1 Szó volt még a reform- és a bioélelmiszer közti különbségről. Míg az előbbi előnyben részesíti a tisztán növényi táplálkozást, egészségesebb összetevőket, addig a bioélelmiszerek attól lesznek bioélelmiszerek, hogy az összetevőjük 95%-a megfelel bizonyos feltételeknek. Ezen összetevők ellenőrzött körülmények közt való termesztése, előállítása során nem használnak műtrágyákat, szintetikus, toxikus növényvédő szereket. A tápanyag utánpótlást szerves anyagokból biztosítják, vetésforgót alkalmaznak, és a kártevőket is lehetőleg csak mechanikus úton irtják. Ebből fakad az a tény is, hogy így kisebb termésátlag, de a magas minőség miatt a biotermékek sok esetben majdnem kétszer annyiba kerülnek, mint a többi nagyüzemi eljárás során készített élelmiszerek.

Én személy szerint megelégedtem volna tisztán csak a bio minősítéssel, de a baj az, hogy általában ezen termékek reform „vonásokat” is hordoznak. Ezt tükrözi az előbb felsorolt termékkínálat egy része is. Tehát az eladónő segítségével megvettem a következő napi ennivalómat. Mivel a kínálat kevés hagyományos (de bio) élelmiszert tartalmazott (tej, fehér kenyér stb.), kénytelen voltam olyan termékeket vásárolni körülbelül 2000 Ft értékben, amelyek egyszerre biok és reformok is voltak. Amit vásároltam: lenmagos, teljes kiőrlésű biokenyér, tönkölybúzából készült bio orsós tészta, biomustár, bio spagetti szósz, bioszója-virsli. Az utóbbi elkészítéséhez tippeket is kaptam, hogy meg lehessen enni.

Másnap vegyes érzelmekkel kezdtem neki a reggelim elkészítéséhez. A menü szójavirsli volt mustárral és lenmagos kenyérrel. A szójavirsli kísértetiesen hasonlított a hagyományos virslihez, a különbség csak ízben és szagban mutatkozott. Kissé vegyipari ízét rengeteg fűszerrel próbálták eltüntetni, sikertelenül. Az emellett érezhető mellékíz miatt viszont mustár és kenyér nélkül, pusztán magában fogyaszthatatlan. Ezt csak tetőzi a virsli szaga, amely egy általam ismert kozmetikai termék szagára emlékeztet. A kenyér, melynek csomagolásán lévő írás megnyugtatja a fogyasztót, miszerint a kenyeret sütő pékség pozitív fölsugárzású zónában található, lenmagos és félbarna volt. A mustár viszont meglepően finom. Kevéssé fűszeres, szinte magában is fogyasztható.

Ebédre orsós tésztát főztem spagetti szósszal, sajttal és mustárral. Érdekes módon a reggeli és az ebéd között csak 2 óra telt el, ez is mutatja azt, hogy ezekkel az ételekkel képtelenség jól lakni. A szójavirsli után rájöhettem volna, hogy a tervet nem tudom teljesíteni, de én reménykedtem. Az ebéd egyik összetevője sem mutatkozott rossznak. Tévedtem. Miután megfőztem a tésztát (melynek íze teljesen szokványos volt) akkor vettem észre, hogy a tésztában nincsen tojás, habár kétszer annyiba került, mint egy szokványos orsós tészta. Nem tudom e miatt-e, de elegendő mennyiségű olajjal is összeragadt. Ezt követte a szósz megmelegítése, mely olasz import volt (ellentétben a többi, magyar élelmiszerrel). A befőttes üvegen is látszott, hogy a bio szó sokkal kisebb betűvel van feltüntetve. Ez is bizonyítja, hogy Nyugat-Európában sokkal népszerűbbek ezek a termékek. Nem kell hatalmas betűkkel hirdetni, hogy bio, a nélkül is megveszik. Itthon ez a termék 800 Ft-ba került (egy hagyományos szósz átlagosan 300-400 Ft), és paradicsomon, zelleren és hagymán kívül semmit nem tartalmazott. Tovább tanulmányozva az idegen nyelvű címkét, megtudtam, hogy elég, ha csak egy kis olíva olajat hozzácsepegtetve felmelegítjük. Egyéb elkészítési tanácsok mellett is ezt a megoldást találtam a legegyszerűbbnek, de emellett is reménykedtem, hogy finom lesz. Miután összeöntöttem a tésztával, hozzáadtam egy kis mustárt és sajtot (nem bio) és megkóstoltam, kezdtem megérteni, mennyire megérte volna követni a bonyolultabb ajánlásokat (habár így már nem lett volna bio). A szósz egyszerűen íztelen volt. Csupán egy kis paradicsomot éreztem. Véleményem szerint azért nem adtak hozzá semmi egyéb húst, mert azt már nem tudták volna elfogadható áron, ellenőrzött körülmények között előállítani. Pusztán a mustár és a sajt jelentette az ízélményt. Mint ahogy reggel, most sem tudtam jól lakni egy nagy tányér tésztával sem. Közvetlenül utána, és vacsorára is kénytelen voltam mustáros, lenmagos kenyeret enni.

Ha véleményt kéne formálnom, arról mit érte megvenni, csak a mustárt tudnám kiemelni. Egyszerűen finomabb volt, mint a hagyományos mustár. Emellett a kenyér ár-érték aránya megfelelő volt (306Ft/500g). Talán nem meglepő, ha kijelentem, hogy a jelen körülmények között nem változtatnám meg étkezési szokásaimat. Érdekes módon nem a rossz élmények miatt, hanem az ára és a nehéz beszerezhetőség miatt. Tisztában vagyok vele, hogy hagyományos élelmiszerek is kaphatóak biotermékként (tej, kenyér, sajt stb.), de azokhoz azért nehéz a hozzájutás, mert nem koncentráltan vannak jelent a szupermarketek polcain, hanem néha-néha csak egy-egy féle termék kis választékban. Ráadásul lakhelyemtől még ezek a boltok is messze vannak. Ezen termékek árbéli hátránya nem hiszem, hogy javítható. Étkezési, vásárlási szokásaimon csak akkor tudnék változtatni, ha a beszerezhetőségi lehetőségek kedvezőbbek lennének, és ha hagyományos bioélelmiszerek (nem reform) széles választéka lenne elérhető, melyek általános értékesítő helyei nem szuper- illetve hipermarketek, hanem hagyományos boltok lennének, mint a Biokuckó.

Még nem értékelted